Vízi utak eltűnőben

Világszintű konténerválság, kikötői torlódások és óriási késések. Mindez egyetlen hajó miatt. Az Ever Given nevű konténerszállító három évvel ezelőtti balesete megmutatta a világnak, hogy egyetlen jármű képes komoly krízist okozni a nemzetközi áruszállításban és a kereskedelemben.

2021. márciusában a világ egyik legnagyobb konténerhajója, a tajvani Ever Given egy félresikerült manőver következtében elzárta az áthaladást a Szuezi-csatornán. A blokád hat napig tartott, kritikus problémákat okozva a globális áruszállításban és kereskedelemben. A hajó kiszabadítása után a csatorna újra megnyílt, de az eset rávilágított az áruszállítási hálózat sebezhetőségére és az egyes hajózási kockázatokra a világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonalán: az Ever Given blokádja napi szinten 9,6 milliárd dollárnyi áru szállítását akadályozta meg.

A három évvel ezelőtti eset felnagyította, hogy a hajózás mennyire fontos szerepet játszik a globális kereskedelemben, és a világ azt is megértette, hogy egy ilyen esemény hatásai mennyire széleskörűek. Az aggasztó tény viszont az, hogy még csak egy rossz manőver sem kell ahhoz, hogy ilyesmi újra megtörténjen!

Az emberi mellett ugyanis a természeti tényezők is súlyosan befolyásolhatják a kereskedelmi útvonalakat. A balesethez hasonlóan tud az éghajlatváltozás is hajózhatatlanná tenni olyan vízi utakat, amelyek nélkül a globális ellátási láncok megbénulnak. 

Kisebb kibocsátás, hatékonyabb árumozgatás 

A vízi szállításnak van egy nagy előnye a környezetvédelem szempontjából a közúti áruszállításhoz képest: a nagyobb szállítóeszközök, vagyis a teherhajók, kisebb fajlagos kibocsátással rendelkeznek, és hatékonyabban mozgatják az árut. Ez egy olyan szempont, amelyet a zöldítés terén is figyelembe vesznek – különösen Európában, ahol a széndioxid-kibocsátás csökkentése kiemelt cél.

Furcsa ellentmondás, hogy miközben a Szuezi-csatornánál történtek rámutatnak a kereskedelmi hálózatok sebezhetőségére, egyúttal megkérdőjelezik az emisszió szempontjából előnyös vízi áruszállítás kiszámíthatóságát és létjogosultságát. Ez rossz irány! 

Az éghajlatváltozás hatásai már Európában is érezhetőek és hátráltatják a kontinens zöldítési törekvéseit. Az alacsony vízállás olyan vízi utakat érint, mint a Rajna-Majna csatorna, amelyik kulcsfontosságú az európai ipar és kereskedelem számára. Az aszályos időszakok hossza és intenzitása pedig egyre növekszik, így bizonyos időszakokban már a Duna és a Tisza sem hajózható a sekély vízszint miatt. Alacsony vízállásnál a teherhajók merülése úgy csökkenthető, hogy kevesebb árut rakodnak be. 2023-ban sok teherhajó már csak maximális terhelésének harmadával indult útnak, ami rengeteget ront a vízi fuvarozás fenntarthatósági mutatóin.

Az aszályos időszakok hossza és mértéke egyre növekszik

Ugyancsak gondot okoz a folyók medrének kotrása. A kotrásnak súlyos környezeti következményei vannak, életterek tönkretételéhez vezethet, ezért a zöld szervezetek ellenzik. Az alkalmazkodás az ilyen változásokhoz ugyancsak létfontosságú a fenntartható és környezetbarát hajózás előmozdítása érdekében. A hajótársaságoknak szembe kell nézniük az átállás szükségességével, különösen olyan hajók fejlesztésével, melyek sekély vízben is képesek közlekedni.

Miközben a német kormány az iparvállalatok nyomása alatt áll, amik ragaszkodnak a vízi útvonalakhoz, melyekre kiépítették az infrastruktúrát és a költségszintet, közben a vízszint csökkenése tovább rontja a helyzetet, például a Rajna-Majna-Duna-csatornán, amelynek egyes szakaszain a hajózás már most is kockázatos. Az aszály miatt a hajók mennyiségi korlátokkal szembesülnek, miközben az áruszállítás költségei fokozódnak. A kérdés, hogy a cégek meddig képesek elviselni a magasabb költségszintet és az árukapacitás csökkenését? Meggyőződésem, hogy az ilyen környezeti változásokhoz alkalmazkodás során a vállalatoknak szükségük van támogatásra és átmeneti intézkedésekre. A vasúti szállítás alternatíva lehet, de annak kapacitását is fejleszteni kell. A probléma megoldása összehangolt intézkedéseket kíván a kormányoktól, az ipari szereplőktől és a közlekedési szektortól.

Nem nehéz megjósolni, hogy az idei nyáron is előkerülnek majd a helyi példák, mint a Balaton vagy a Velencei-tó vízszintjének problémái. Ezek a globális kihívások itthoni vészcsengői, és az éghajlatváltozás hatásait figyelembe véve sürgős gondolkodást és cselekvést igényelnek. A döntéshozóknak nemcsak környezetvédelmi, hanem gazdasági szempontból is fontos szerepük van a fenntartható megoldások kialakításában, amikkel a vállalatok életben maradhatnak, és továbbra is biztosítják az áruszállítást.