A dízel ára emelkedik. Ezzel a mondattal ma már senkit nem lehet meglepni a logisztikai szektorban. Megszoktuk a hullámzást, a grafikonokat és a híradásokat. Azonban szakértőként azt látjuk, hogy a valódi probléma nem maga a szám, amit a töltőállomások oszlopain látunk, hanem az a rendszerszintű feszültség, amit ez az emelkedés generál.
A költség azonnali, a bevétel távoli
A logisztika egy furcsa kettősségben él. Amikor a gázolaj ára megugrik, az a költség a fuvarozónál azonnal és könyörtelenül jelentkezik. A kamiont meg kell tankolni, a számlát ki kell egyenlíteni, a készpénz pedig abban a pillanatban távozik a rendszerből.
Ezzel szemben mi történik a megbízói oldalon? A díjkorrekciók, az üzemanyag-záradékok (fuel surcharge) érvényesítése és a szerződések újratárgyalása heteket, sőt hónapokat késik. A kettő között pedig tátong egy hatalmas szakadék. A kérdés, amit fel kell tennünk: Ki finanszírozza ezt a különbséget?
A gyakorlatban ez a teher ma legtöbbször a fuvarozóra és a szállítmányozóra nehezedik. Ma már az üzemanyag-felár nem egy apró, elhanyagolható tétel a számla végén. Sok relációban ez egy 8–10% körüli árazási tényező. Vegyük észre, hogy ez már nem egyszerű „drágulás”. Ez a működés elemi feltétele. Ha ez a 10% hiányzik a rendszerből, a kerekek megállnak.
A feszültség három pillére
Nem az a baj, hogy drága az üzemanyag. A baj az, hogy a logisztikai rendszerünk reakcióideje túl lassú a modern piac dinamikájához képest. Három fő okot látunk, ami miatt ma pattanásig feszült a helyzet:
Gyorsan növekvő, volatilis költségek: Míg régen évekig tervezhető volt egy-egy viszonylat ára, ma napok alatt borulhat minden kalkuláció.
Lassan reagáló megbízói oldal: A nagyvállalati struktúrákban a döntéshozatali mechanizmusok gyakran nem képesek követni a piaci realitást. Mire jóváhagynak egy 5%-os korrekciót, a költségek már 8%-nál járnak.
Fix áras gondolkodás egy változó piacon: Sokan még mindig a „legyen egy ár egy évre” biztonságát keresik. Ez azonban egy illúzió. Egy változó világban a fix ár valójában kockázat – vagy a fuvarozó megy tönkre rajta, vagy a megbízó fizet rá a biztonság hamis tudatában.
Miért nem fenntartható ez hosszú távon?
Az ESG (Environmental, Social, Governance) korában sokat beszélünk a zöldítésről és a környezeti fenntarthatóságról. De van egy másik fajta fenntarthatóság is: az üzleti fenntarthatóság. Ha a szállítmányozási lánc egyik láncszeme – jelen esetben a fuvarozó – tartósan finanszírozni kényszerül a piaci árak és a megbízói díjak közötti különbséget, az előbb-utóbb elszakad.
Amikor egy fuvarozó cég likviditási gondokkal küzd a késleltetett díjkorrekciók miatt, az nem csak az ő magánügye. Ez kockázatot jelent a megbízó árujára, a szállítási határidőkre és végső soron a teljes ellátási lánc biztonságára.
A megoldás: Partnerség a merevség helyett
Az INCON-LOGISTIC-nál 20 éve hiszünk abban, hogy a logisztika nem egy „oldja meg a fuvarozó” típusú feladat, hanem egy közös stratégiai játék. A megoldás nem az állandó alkudozásban, hanem a transzparens, adatalapú árazásban és a gyors reakciókészségben rejlik.
Dinamikus modellek: El kell fogadnunk az üzemanyag-záradékok (BAF) szükségességét, mint a fair üzlet alapkövét.
Rövidített döntési utak: A megbízói oldalnak fel kell ismernie, hogy a gyors válasz a beszállítói lánc stabilitását szolgálja.
Nyílt kommunikáció: A szállítmányozó nem ellenség, hanem tanácsadó, aki segít navigálni ebben a viharos környezetben.
Összegzés: A dízelár emelkedése csak a tünet. A valódi betegség a rendszer merevsége. Ha hosszú távon sikeresek akarunk maradni a nemzetközi piacokon, meg kell tanulnunk rugalmasabban kezelni a költségváltozásokat. Mert a nap végén nem az a drága fuvar, aminek az ára követi az üzemanyagot, hanem az, ami el sem indul, mert a rendszer alól elfogyott a finanszírozás.
