Az energiahatékonyság napjának margójára
Civilizációnk működésének alapja az energia: fosszilis és megújuló források által fűtünk, mosunk, tisztálkodunk, közlekedünk, világítunk, és használjuk elektromos készülékeinket. Bármilyen energiaforrást is alkalmazunk, annak környezeti hatása van, amit csökkenteni szükséges. A klímaváltozás és az ökológiai rendszerek válsága arra figyelmeztet, hogy jelenlegi energiafogyasztásunk meghaladja a fenntarthatóság határait.
Az INCON csapatának szívügye a környezetvédelem és a fenntarthatóság, ezért fuvarszervezéskor is szem előtt tartjuk és előnyben részesítjük a fenntartható megoldásokat. Ha te is fontosnak tartod ezt a témát, válassz minket!
Három módszer áll rendelkezésünkre növelni az energiahatékonyságot:
Mértékletesség elve (sufficiency): Átgondoljuk, hogy szükségünk van-e ennyit és így fogyasztani, illetve takarékoskodunk.
Energiahatékonyság (efficiency): Hatékony eszközöket, berendezéseket használunk az energia termelésére és felhasználására.
A maradék energia igényünket minél környezetbarátabb módon a megújuló energiaforrások átgondolt, fenntartható használatával elégítjük ki.
A modern társadalomban az energiafogyasztás a mindennapi élet elengedhetetlen része. Az energiahatékonyság fejlesztése nemcsak a környezeti hatások csökkentését jelenti, hanem gazdasági előnyöket is hordoz, hiszen a hatékonyabb energiafelhasználás csökkenti az energiaköltségeket és növeli a vállalatok versenyképességét.
Net Zero
A „net zero” (nettó zéró) kifejezés arra utal, hogy egy szervezet, vállalat vagy ország annyi szén-dioxidot és egyéb üvegházhatású gázt bocsát ki, amennyit képes elnyelni vagy semlegesíteni, így a nettó kibocsátásuk nullára redukálódik.
Célja, hogy megfékezze a klímaváltozást, és elérje a globális felmelegedés 1,5-2 °C-ra korlátozását az ipari forradalom előtti hőmérséklethez képest. Ennek eléréséhez vagy le kell állítanunk az új szén-dioxid-termelést, vagy kompenzálnunk kell a kibocsátást azáltal, hogy eltávolítjuk a már meglévő kibocsátásokat a Föld légköréből.
A „nettó” szó nagyon fontos a Net Zero kifejezésben, mivel azt jelzi, hogy nem szükséges a tényleges zéró kibocsátásra törekedni; a fennmaradó kibocsátásokat lehet kompenzálni is. Ezt különböző módokon teheti egy adott ország: például megújuló energiaforrásokba való befektetéssel, egyes iparágak energiahatékonyságának javításával, vagy karbonkreditek vásárlásával, amelyek lehetővé teszik, hogy a kibocsátásokat más helyeken csökkentsék.
Ez a megközelítés rugalmasságot biztosít a különböző ágazatok számára, és lehetőséget ad arra, hogy fenntarthatóbb megoldásokat találjanak a meglévő kibocsátások ellensúlyozására, miközben fokozatosan csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást. A nettó zéró cél elérése tehát nem csak a kibocsátások csökkentését jelenti, hanem a kibocsátások tudatos kezelését is, amelyek hozzájárulhatnak a környezeti kitűzött célok teljesítéséhez.
Hogy jönnek ide a repterek?
Bár sokat tettek a légi közlekedésből származó kibocsátások csökkentéséért, a kibocsátások továbbra is emelkedni fognak, mivel hiányoznak a légi közlekedés szén-dioxid-mentesítésére vonatkozó világos megoldások, és a kereslet is nő. Az IPCC-jelentés azonban hangsúlyozza, hogy „sürgős és drasztikus lépésekre van szükség a globális felmelegedés korlátozása érdekében. Ennek megfelelően a globális kibocsátásnak 2030-ra 45%-kal csökkennie kell, és 2050-re el kell érnie a nettó nullát. Így tehát a légi közlekedésnek is részt kell vennie ebben a globális erőfeszítésben, és sürgősen meg kell találnia a szén-dioxid-mentesítési megoldásokat.
Az európai repülőterek annak érdekében, hogy megfeleljenek kötelezettségvállalásaiknak, igyekeznek minimálisra csökkenteni abszolút kibocsátásukat, és a fennmaradó kibocsátások kezelésére szén-dioxid-eltávolító és tároló megoldásokba fektetnek be. Ez azt jelenti, hogy a 2050-re vonatkozó Net Zero kötelezettségvállalás megkívánja a repülőterektől, hogy ideális esetben teljesen nullára csökkentsék kibocsátásaikat.
A maradék kibocsátások csökkentése érdekében a repülőtereknek alkalmazniuk kell az úgynevezett negatív kibocsátású technológiákat (NET). Ezek a technológiák vagy természetes folyamatokra támaszkodnak, mint például a „szénnyelők” (például erdők), amelyek képesek szén-dioxidot elnyelni, vagy speciális technológiai megoldásokra, mint például a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS).
A természetes szénelnyelők (például az erdők) évente 9,5-11 gigatonna káros anyagot vonnak ki a légkörből, 2019-ben pedig az össz-kibocsátásunk 38 gigatonna volt. A természetes szénelnyelők nagyon hasznosak, a mesterségesek azonban egyelőre technológiai szinten nem tartanak ott, hogy lehessen rájuk építeni.
A nettó zéró kibocsátás nagyon jó módszer arra, hogy rövid távon elérjük a klímacéljainkat, és időt nyerjünk magunknak – hosszú távon azonban a teljes zéró kibocsátás lesz csak a járható út.
Mit gondolsz, sikerül elérnünk a 2030-ra kitűzött célt? Írd meg nekünk kommentben! 💬
Források:
aci-europe
24.hu